Gross Arnold, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus és festőművész, 2014-ben fiával nyitotta meg a Bartók Béla út 46 szám alatt az ARNOLDO galéria – kávézót. Az idén négy éves hangulatos kis hely az alapító szándéka szerint fennállása óta ápolja, gondozza Gross Arnold szellemi és művészi hagyatékát. Idén a XI. kerületi Önkormányzat „Újbuda-Mecénás” ösztöndíjjal támogatja azt az egy éves kutatómunkát, melynek célja a teljes életmű feldolgozása, bemutatása. A kutatómunka köztes eredményeit három kamara-kiállításon mutatjuk be.
Az első kiállítás a Magyar Festészet Napja programhoz kapcsolódóan Gross kevésbé ismert, korai festészeti műveire, főként portrékra fókuszál.
Gross Arnold legkorábbi portréi önarcképek, saját művészi szerepének első megfogalmazásai. Ezeket az 1950-60-as években egy sor olajportré követte, zömmel női arcképek. Gross portréi a női arc ideál és reál, elvont és konkrét közti megfogalmazását példázzák. Kiindulópontjuk a legtöbb esetben konkrét személy, de Gross addig egyszerűsíti a látványt a lényegi formákra, mígnem valamennyi portréról ugyanaz az eszményi nő, ugyanaz az „álomarcú” tündérlány néz vissza, aki varázskertjének is állandó lakója. – Révész Emese
A kiállítást 2018. Október 19-én 19-órakor Révész Emese művészettörténész nyitotta meg. Részlet a megnyitón elhangzott gondolatokból:
ÁLOMARCÚAK -Gross Arnold festményei
Noha Gross Arnold nevét a közönség elsősorban rézkarcoló művészként ismeri, a festészet sem volt idegen tőle. Édesapja festőművész volt, aki fiát már gyerekkorában beavatta a mesterség alapjaiban. Gross kompozícióin később is visszatérő elem a festővászon előtt álló művész figurája. Kiállításunkon bemutatott, korai, az 1950-60-as években készült festményei vastagon, erős színekkel festett művek, amelyeken még nyoma sincs Gross későbbi, aprólékos vonalrajzának. Inkább Gross késői tusfestményeinek expresszivitását idézik meg.
A kiállításon bemutatott korai művek női portrék és egy műtermi enteriőr. A műterem Gross világának visszatérő eleme, mondhatni, egyik legfőbb témája, hiszen fantáziavilágában a meseszerű kertek is kiterjesztett műtermek, a tordai idilli gyermekéveket megidéző varázslatos helyek. A festményeken megjelenő fény teli, napsütéses műteremben szintén fontosak a szobanövények, de a térbe feltűnik egy madárkalitka és a jellegzetes bohóc figura, melyek későbbi enteriőrképein is visszatérnek. A műterem falán női portrék vannak, a ma ismert művekhez hasonló kompozíciók.
A portrék stílusa nagyvonalú, klasszicizáló, Picasso klasszikus szépségű női fejeit idéző. Néhol ugyan megragadható rajtuk az aktuális haj- és ruhaviselet divatja, ám az ikonszerű frontális mellképek nagyrészt nem konkrét személyek arcképei, hanem ideálképmások, közelítések ahhoz képzeletbeli, filigrán nőalakhoz, aki Gross későbbi művein, mint az ideális nő és modell visszatérő szereplője a művész fantáziakertjének.
– Révész Emese
A kiállítás nyitva 2018. október 20 és november 9. közt, a galéria nyitva tartási idejében: keddtől péntekig 10-21h, szombaton 11-21h közt. 1111 Budapest, Bartók Béla út 46.
